Emlékeztek még Tagányi Tamás alias Csinto séfre? És arra, hogy ki volt az, aki elsőként elkalauzolta őt a gasztronómia világában? Aki elolvasta az előző blogbejegyzést, az bizony már jól tudja, hogy Balogh Rudolf séfnek többek között azt is köszönhetjük, hogy Csinto mára meghatározó személyisége lett a Gnocco éttermeknek. És bár kettejük kapcsolata már kinőtte a mester és tanítvány szerepet, Rudi még mindig ugyanakkora szeretettel és büszkeséggel önti magából a szavakat egykori növendékéről.
Rudi egy vidéki munkás család sarja, aki mind édesapjától, mind pedig bátyjától jó példát látott a munka tiszteletére. Nem is volt soha kérdés számára, hogy ő is hivatásának szenteli az életét. Egészen mostanáig, hiszen egy-egy kusza gondolat erejéig időnként mégis megkérdőjelezi, vajon helyesen döntött-e, amikor a világát a konyhának adta. Drága Rudi! Engedd meg, hogy kibogozzam ezeket a gondolatokat és válaszoljak. Mi kell a boldog élethez? Család, szeretet, biztonság, hobbi és természetesen pénzkereseti lehetőségek sem ártanak, ha szeretnénk hol aludni.
Család. Sok tanítványod volt. Egyszer magad is az voltál. Kemény neveltetést kaptál és te sem bántál kesztyűs kézzel a diákokkal, akik melléd szegődtek. Én azonban látom, hogy mindez csak kemény külső, ami alatt arany szívedben minden egyes tanítványod egy életszakasz, egy kedves történet, vagy egy sikersztori. Életpályád során te is megtapasztaltad. Hiába a család szó szoros értelme, sokszor gondoljuk újra ezt a fogalmat.
Szeretet. – A konyhában szerelmek szövődnek. – Hangzik el szavaidból. És bár a részleteket nem említed, a mosoly az arcodon mintha direkt üzenetet küldene nekem, hogy nem csak az ételeidről, a keserédes szerelemről is könyvet tudnál írni. Elmondásod alapján csak szeretetben tudsz dolgozni. Hiába gondolsz most a Gnocco vezetőségére és a rengeteg elismerésre, amit kapsz tőlük és a vendégektől, én mást látok. Ételeiddel hitet adsz az embereknek. A Jótékonysági estével, amit szerveztél, Mosolyka felépülésébe vetett erőfeszítéseid során, a rászorulóknak szervezett ételosztás alkalmaival. Mi ez, ha nem szeretet?
Biztonság. Ott van biztonságban az ember, ahol mindent ismer. Noha szavaid azt tükrözik, hogy még mindig van hova fejlődni, valljuk be, a konyha számodra az a hely, ahol kiismered magad, ahol magabiztosan adsz ki parancsot, ahol mindig elvárod a rendet, a fegyelmet és meg is kapod azt. Folyamatos tudásvágy jellemez. A határ a csillagos ég, amíg pedig képzed magad és folyamatosan inspirálódsz, biztonságban fogod érezni magad. Itt, a Gnocconál biztosan.
Hobbi. Mennyit elárul az emberről a tevékenység, amit szabadidejében csinál, ugye? Minden negyedik mondatod egy versrészlet, vagy egy költő, író idézete. Imádod a komolyzenét, a színházat és ezekről majdnem olyan nagy áhitattal mesélsz nekem, mint a szemkápráztató ételekről, amiket a képeken mutatsz.
Érdekes társaság vagy Rudi, de a szó legjobb értelmében. Már-már néha elgondolkozom azon, milyen rendezvényen is vagyok, mert egyik témából vágtatunk át a másikba. Rengeteg a mondanivalód, néhányat nem is értek, mert az ismereteim nem érnek fel a tieidhez. Egy nagytudású, tapasztalt embert ismertem meg benned. És miközben te már a nekem szánt utolsó mondataidat fejezed be, én még mindig azokon a bizonyos elsőkön rágódom. Hogy is ne lenne teljes az életed Rudi, hiszen te magad mondtad:
– Kérdezz a világról és én mesélek neked a konyháról.
Ha kíváncsi vagy Rudi munkáira, kövess minket Instagramon!