Skip to main content

Épp időben vagyunk még ahhoz, hogy karácsonyig megtanuljuk a tökéletes bejgli receptjét, hogy aztán a családi ünnepségen mindenki elégedett majszolása legyen a legnagyobb ajándék. Mi hoztunk most egy jolly jokert, ami ki mástól is származhatna, mint az előző blogbejegyzésünkben megismert Rudi séftől.

 

– Mondhatjuk, hogy talán a legismertebb karácsonyi süteményünk ez a remek kis édesség. Lehetne ez a bőség hordozója is akár, hiszen a mák, mint jelkép sem elhanyagolható, de sokan nem is ezért szeretjük, hanem mert szinte minden háznak van egy jól bevált receptje a nagyitól örökölve. Egyes helyeken nem cifrázzák túl, egyszerű kelt tésztából készítik, ilyenkor szokás mákos kalácsnak, diós kalácsnak is hívni. Na nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a kelt tésztát! – Írja Rudi a bejgli recept felvezetéseként, amit változtatás nélkül mutatunk most meg nektek:

 

Kelt tészta:

Vegyünk egy kiló lisztet alapul. Ezt mindenképpen szitáljuk át, két okból is. Az egyik, hogy szellőztessük meg a lisztet, ezáltal könnyedebb, lazább tésztát kapunk, másodszor pedig a lisztbe került esetleges nem oda való dolgoktól meg is tisztítjuk ezáltal. Fontosnak vélem, hogy ami a kelt tésztába való, az legyen szobahőmérsékletű, így jobb eredményt érhetünk el. Nagyon fontos a megfelelő zsiradék bevitel is, ami jelen esetben legalább 20-25 deka is lehet. Ez lehet vaj, sertészsír, libazsír. Tojásokból én a sárgáját teszem bele, abból is legalább 4-5 darabot.

 

Ezt követően öt deka élesztőt futtatunk fel. Mi kell ehhez? Langyos tej, teáskanálnyi cukor, élesztő és egy teáskanál liszt. Az élesztőt belemorzsoljuk egy edénybe, mehet rá a cukor és a kb. fél, vagy egy dl tej. Összekeverjük, és a tetejét beszórjuk a liszttel. Ez a kellemes meleg konyhában szépen fel is fog nekünk futni, de ha csak egyszerűen belemorzsoljuk, úgy is kiváló eredményt kapunk.

 

Szükség van még egy teáskanál sóra és összesen kb. fél liter tejre. Itt megint lehet eltérés persze, akár  kicsivel több, vagy kevesebb, attól függően, hogy milyen kemény tésztát akarunk. Édesítjük 15-20 dkg cukorral. Na most jön a java, jól ki kell dolgoznunk, tehát levegőt juttatunk a tésztába, amíg a kezünktől el nem válik. Utána letakarjuk és hagyjuk, amíg megkel. Ekkor újra átgyúrjuk jó alaposan, és újrakelesztjük. Ha másodszor is megkel, akkor lehet formázni, tölteni. Mielőtt betennénk a sütőbe, kelesszük még egy kevés ideig. 160-170 fokos sütőben sütjük készre. Egy kevés gőz csak hasznára válik, de az is elég, ha egy kis tejjel megspricceljük. Szeretem ezt a tésztát, mert sok mindent lehet készíteni még belőle. Ez az alapja a szalagos fánknak, a buktáknak, az aranygaluskának, és még sorolhatnám. Amivel lehet játszani, az a tészta keménysége, a zsiradék és a tojások mennyisége.

 

Blundel:

És ezzel már el is érkeztünk a talán egy szinttel jobb, nemesebb, lazább szerkezetű tésztánkhoz, a blundelhez. Ez a kiváló tészta hasonló, mint a kelt tésztánk, de közé viszünk egy jelentős mennyiségű zsiradékot, vaj formájában. A fenti példánkhoz hű maradva, maradjunk az egy kiló lisztnél. Ehhez egy ötven dekás vajat begyúrunk kb tíz deka liszttel. Szép lassú mozdulatokkal kell gyúrni, amíg összeáll. Ebből leveszünk a tésztához egy kis darabot, begyúrjuk a kelt tésztát, közben a vajas lisztet téglalappá formázzuk, és hagyjuk pihenni a hűtőben. Ezt követően a tésztacipónkat elnyújtjuk úgy, hogy a közepe vastag legyen. Erre helyezzük a hideg vaj tömbünket és jól behajtogatjuk, becsomagoljuk. Szép téglalappá nyújtjuk, vigyázva, óvatosan. Ekkor jelöljük be három részre osztva és hajtsuk egymásra. Fordítsuk el kilencven fokkal, nyújtsuk ki újra, majd jelöljük be négy helyen. Ez után a két végét hajtsuk be középre és mégegyszer hajtsuk félbe. Irány a hűtő, pihenjen legalább fél órát. Ezek voltak a szimpla, illetve dupla hajtások. Adunk neki még egy szimplát és ekkor akár meg is gondolhatjuk magunkat, hiszen a bejglin kívül ebből akár kakaóscsiga, vagy túróstáska is készülhet.

 

Amit érdemes tudnunk, hogy kb 25-30 dkg-os tésztákat szoktunk készíteni, amibe 25-30 dkg a töltelék mennyisége is. Persze egyáltalán nem fognak senkit megkövezni, ha a mennyiségek eltérnek ettől. Szintén szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy recept, nem szentírás, ezer és ezer változata ismert. Aki azt írja, hogy csak így, vagy úgy jó és tökéletes valami, azt nem is kell elolvasni. Gondoljunk csak bele a töltött káposztának, a halászlének, vagy egy zserbónak mennyi elkészítési módja ismert? Bizton állíthatom, hogy igen is mind finom lehet. Az a legfontosabb, hogy szeretettel legyen készítve, hiszen akkor már nagy baj nem lehet. 

 

Bejgli:

Tehát egy kiló liszt, amihez adunk egy teáskanál sót, tíz deka cukrot, két és fél deka élesztőt. Itt nem szoktam felfuttatni, hanem csak egyszerűen belemorzsolom. Két-három deci tej, de lehet víz is, vagy hallottam már tejszínnel is, esetleg vegyesen. Két-három tojássárga és negyven-negyvenöt dkg zsiradék. itt is lehet csak vajjal, vagy zsírral, vagy vegyesen is akár. Jól kidolgozzuk, gyúrjuk és irány a hűtő pihentetni.

 

A tölteléket előre elkészítjük előző nap. A tészta mennyiségéhez mérten kb 80 dkg dióhoz, vagy mákhoz egy fél liter vízet, fél kiló cukorral, felforralunk tíz percig. Ehhez jöhetnek az ízesítők. A dióshoz egy–két narancshéj reszelve, plusz a leve, a mákoshoz pedig egy-két citromhéja, plusz a leve, vagy lehet beletenni még egy kevés őrölt fajéjat, szegfűszeget, aszalványokat, is akár. Van, aki mazsolával szereti, azt is nyugodtan tehetünk bele. A lényeg, hogy a diót-mákot öntsük a szirupunkba és jól hűtsük be. Van, aki arra esküszik, hogy  a tűzhelyen jól kiforralja, főzi, minél jobban elpárologtatja a vitet.

 

Nos, ha mindezekkel megvagyunk, jöhet a töltés. Kinyújtjuk a tésztánkat, lehetőleg minél kevesebb lisztet használva. Szépen elkenem a tésztán, egy centit üresen hagyok a szélén. A széleket ráhajtom és feltekerem. Nem túl szorosan, de azért legyen tartása. Szép hengereket kell, hogy kapjunk. Ezt bekenjük tojássárgájával és irány a hűtő, hadd száradjon szépen rá. Aki teheti, hűvös helyen is meg tudja ezt oldani. Ez után jöhet a fehérje, azzal is megkenjük és most megint szárítjuk, de ezt már szobahőmérsékleten, hogy szépen megrepedezzen. Nagyjából ezekkel a műveletekkel tesszük márványossá a tésztánkat. Ezt követően jól megszurkáljuk egy hurkapálcával és sütőbe rakjuk, ami elő van melegítve kb. 170 fokosra. Huszonöt perc elég szokott lenni, hogy szépen megsüljön. Ha kész a bejgli, nincs is más dolgunk vele, mint kissé hűlni hagyni, szeletelni. Persze hidegen kellene mindezt tenni, de hát így melegen ki tud ennek ellenállni?

 

Ha szeretnéd látni Rudi további munkáit, kövess minket Instagramon!