Enni mindig kell az embernek – Válaszolta beszélgetésünk közben Tagányi Tamás, a Gnocco Residence éttermének konyhafőnöke arra a kérdésre, hogy miért pont az ételek fogták meg annyira, hogy a hivatását építse köréjük. Tamás, vagy ahogyan barátai hívják, Csinto szerénységét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mesterszakács titulusát nem tőle, hanem külső forrásból tudtam meg. Pedig mire fel a szerénység egy olyan embernél, aki naponta többszáz éhes száj ízlése szerint főz úgy, hogy a végén mindenki mosolyogva és elégedetten távozik az étteremből, másnap pedig ugyanekkora kedvvel jönnek vissza. Lássuk, hol rejtőzik a titok!
Csinto munkásságát édesapja inspirálta, aki maga is ezzel kereste a kenyerét. Soha nem gondolkozott el azon, hogy mást kellene csinálnia. Talán tudatosan, vagy az is lehet, hogy az élet hozta így, de nagyon megszerette a vendéglátás világát. Szerencsénkre, hiszen bizton állítható, hogy a Residence Gnocco étterme kevesebb lenne Tamás nélkül. Azonban a tehetség önmagában nem elegendő a mesterszakács címhez. Kiváló mesterek keze van abban, hogy ma olyan kifogástalan minőségű ételeket ehetünk a Kacsa utcában, ami a menza megnevezést bőven felülmúlja. Sőt, akár nevesebb éttermekben is megállná a helyét. Rudi, a Festo Gnocco éttermében dolgozó konyhafőnök indította el Csintot az ehető művészet világának rögös ösvényein.
Miután kitanulta a szakma csínját bínját, munkába állt és több neves étteremben is kipróbálta magát. Felelősségteljes apuka lévén azonban nem vesztegetheti el az élete nagyrészét mások kiszolgálására. Így vezetett el az útja hozzánk, a Gnoccohoz, ahol már négy éve boldogan és időt hagyva a családi pillanatokra tölti a mindennapokat.
Csinto ránézésre egy átlagos férj, családapa és konyhafőnök. Azonban vele beszélgetni más. Én az asztal másik oldalán nem egy átlagos férfit látok. Sokkal inkább egy olyan embert, aki annak ellenére, hogy egész életében ugyanazt csinálta, folyamatosan tanul és inspirálódik. Egy olyan embert, akinek ha azt mondom kollégák, neki barátok jutnak eszébe és ha a kedvenc ételéről kérdezem, nem egy csodavariációs céklakaviárról kezd el mesélni, hanem egyszerűen annyit mond: Én amolyan rántotthúsos gyerek vagyok. Mire gondolt? Azt nem tudom, hiszen nem az a fajta, aki órákat tud magáról fecsegni. De ha tippelnem kéne, akkor arra, hogy bár egész eddig a mesterszakácsot faggattam, sokkal inkább kellett volna az embert, aki a cím alatt szerényen bújik meg.
Ha szeretnéd nap mint nap követni Csinto munkáját, kövesd az Instagram oldalunkat!
